Óóó na végre! Idejét sem tudom, mikor túráztam utoljára. Na jó, tudom, mert arról is van poszt.
Na de mielőtt leírnám, hogy miért is közlekedek úgy, mint egy 90 éves rokkant nyugdíjas, némi gyónásra kell rávennem magam. :( Igen, észrevehetően megcsappant a posztok száma. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltam friss levegőn, csupán annyit jelent, hogy pár kilométeres túrácskákon voltam, ami kellő lustasággal fűszerezve, posztot sem érdemelt. Meg is látszott mai teljesítményemen, hogy semmi érdemi edzés nem történt az elmúlt hetekben. Úgy érzem most magam, mint anno az első poszt megírása idején. A különbség csak annyi, hogy akkor nem várt rám egy táncos bál a túra után, de most igen. Biztos nem leszek bálkirály. Nos, ennyit a gyónásról, gyorsan elmormolok húsz "Mi túránk ki vagy a terepent" és már is kezdem a régen várt vadonatúj élménybeszámolómat...
