Rövid kis túra volt szombaton, nem is hírdettem sehol. Kedvesemmel gondoltuk, ha már a maci is kijött a barlangjából, mi sem maradhatunk a szobában. Mivel ő még sosem látta, gondoltam megmutatom neki az Egri csillagok forgatási helyszínét...
Ősz elején már jártam arra, akkor sikerült egy nagyobbacska kört tenni. Most nem egészen így alakultak a dolgok. Csütörtök estig tombolta tél, még a madárcsicsergés is megfagyott hajnalban, így reménykedtem benne, nem lesz nagy sár, ami feltartőztathatna minket. Péntek reggelre azonban beköszöntött a jóidő, és ez valamelyest keresztűl húzta terveimet. Szombat délelőttre ekkora sár várt minket, ami komoly akadályt jelentett, ugyan akkor farizom és vádliformáló hatása igen kiemelkedőnek bizonyult. Pilisborosjenőig nem is volt semmi gond, ám a település határában kezdett gyanúsan süppedőssé válni az út. Nem telt bele pár száz méter, és az út vizes, csúszós, tapadós, cuppogós sártengerré változott. Igen sokan vágtak neki az általunk is áhított célnak, ám úgy tűnik elnyelte őket a sár, hiszen alig találtunk valakit a vár romjainál. A Teve-szikláig még ügyesen elcsúszkéltunk, még geoládázni is volt lehetőségünk, sőt, még fotók is készültek a szikrázó napsütésben, ám az út további része nevetgélős csúszkálásba fulladt. Egyetlen lábnyom sem árulkodott a sár mélységéről, így mindenféle gyanú nélkül léptem az enyhén lejtős útra. Hiba volt, hajszál híjján arcal a földön landoltam, ám kedvesem még idejében elkapott, így meg tudtam álni a saját két- és az Ő egyik lábán. A cél közel volt, így nem adhattuk fel, nekivágtunk az útnak, bár töbet haladtunk hátra csúszkálva, mint előre lépkedve. A sár csak mélyült, és bakancsaink több kilosra híztak, húzva a lábunkat. A várat elérve már mindketten plusz centikkel büszkélkedtünk. Nem volt nagy tömeg, nyugodtan nézelődhettünk, bár a szél erősen fújt, a nap is szépen sütött, így alapjában véve jó időnk volt. Az itteni geoláda túl jól el volt rejtve, így nem lett meg, de helyette találtam egy szép zuzmó pamacsot, ami fotótémát szolgáltatott pár percre. A helyzetet felmérve elvetettük a gondolatot, hogy Csobánka felé kerülve nézzük meg a kilátást a Kevélyek tetejéről, más útvonalat kerestünk. Azt hittük sikerül a csúcshóditás, ám hamar kiderült, sajnos itt is a sár az úr, és egy előre lépést kettő hátracsúszás követett. Feladtuk hát, és visszasétáltunk Jenőre, ahol sárosan, kifáradva ültünk le a buszmegállóba pihenni. Hamarosan jött is a busz, és meg sem álltunk hazáig. Mivel még világos volt, kinéztünk a közeli kiserdőbe, ahol szintén rejtőzött egy láda, ennek megtalálását kedvesemre bíztam, és pár percen belül meg is találta. Összességében jól skerült a nap, és legalább megtanultam, hogy a kompromisszum képesség milyen fontos dolog túra közben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése