Húsvét 2011

Nem tudok jobb címet adni, tekintve, hogy 3 nap, 3 program volt terítéken. Ezúttal Kedvesemmel kéz a kézben élveztük az igazán tavaszias időjárást. Kezdem is mindjárt az elején a túrával:

1. nap: Reggel, de nem korán reggel indultunk Népligetbe onnan ment buszuk, mint már évek óta mindig, Pákozdra. Az eddigiektől eltérően nem Piedone kocsmájától indult a túra, hanem egy megállóval későbbről a Gabó cukrászdától. Meg kell inni egy kávét felkiáltással tértünk be a cukrászdába, de gyorsan asztalnál ülve, fagyival és sütivel körbevéve találtuk magunkat. Remek indítása egy szép napnak. A fagyi finom és hideg, a süti nem túl édes, fantasztikus ízű volt. No a kávéra sem lehet panasz, de azt inkább csak kedvesem itta, én nem rajongok érte, akármilyen finom is legyen. Az elénk tett finomságokkal végezve, a zöld kereszt jelzésen indultunk a Bella-tó irányába, onnan tovább a Bella-patak mellett, egészen a piros kereszt betorkolásáig. A nap szépen sütött, és ennek köszönhetően igazán elemében érezte magát a természet, mindenfelé lepkék szálltak, szemet gyönyörködtető lebegő színkavalkádként. Be volt tervezve néhány geoláda is, az első rögtön a patak partján. Adatlapján az állt, alsó út felől közelítsük, hiszen fentről nagy a dzsindzsa. Nos, ezúton üzenem a kedves rejtőnek, lentről is sok a dzsindzsa, és valószínüleg lába kélt a ládának, mert a megadott koordinátákon nem volt semmi (jól körbenéztem)! A piros keresztre térve szemünk elé tárult az ébredező füves-cserjés táj kékperjés, kutyatejes, zsenge zöld levelű cserjés tája. No meg egy igazán fotogén tavi béka, akiről jópár fotót sikerült készítenem. Földrajzos párom gyorsan felfedezte a terület nyújtotta kincsek gazdagságát, és kisgyermekeket meghazudtoló lelkesedéssel vetette bele magát a kavicsgyűjtögetésbe. Sűrű hajolgatások, fotózások közepette értük el az ingóköveket, ahol idén sajnos sokkal kevesebb volt a tavaszi hérics, mint az előző években. Egy szép tövet azért találtam. Hiányoltam viszont a gyöngyikéket, csupán néhány elvirágzott példányt találtam, így azokról idén nem készült fotó. Lencse végre került viszont pár tő agárkosbor, némi borbolya, ami roskadásig volt virágbogárral, és pár fecskefarkú lepke is meg lett örökítve. A szél fújt, de ez pont kapóra jött, elvitte a párát, így a vértesig mindent kristály tisztán lehetett látni. Itt is várt egy geoláda bennünket, amit először a télen próbáltam megtalálni, de őszintén szólva még 15cm hó nélkül sem volt egyszerű felfedezni, az adatlap szerinti "egyértelmű rejtekhelyet". De meglett! Csak a jelszót felejtettem el feljegyezni, így mehetek vissza legközelebb. Már több mint három órája úton voltunk, de még semmit sem haladtunk, így kicsit tempósabbra fogtuk hogy idejében az erdőbe érhessünk. Továbbra is sok fotózni való volt, nappali pávaszemek, gyíkok, szép virágok és sok hallgatni való is. Fakopáncsok, holló, fácán, számtalan egyéb, erdei madár. Az erdőbe érve megpihentünk egy padnál. Eszegettünk, hallgattuk a madarakat, majd egy nem túl látogatott dagonya felé vettük utunk. Számításaim hellyel közzel bejöttek. Vaddisznót akartam mutatni Katának, de be kellett érnünk két dámvaddal, akik szinte azonnal kiszúrtak minket, és menekülőre fogták. De első találkozásnak nem volt rossz. Tovább haladva az erdei kosbor állományt még sajnos csak bimbóban találtuk, 1-2 hét és teljes pompájában fog virítani. Bevallom annyira jól esett egy kicsit az erdő hangulatában lenni, hogy fotózni is elfelejtettem, és csak a legvégén, az Angelika-forrásnál jutott eszembe ismét elővenni masinámat, ahol egy régi-régi fára akasztott bicikli került lencsevégre. Utunk harmadik, és egyben utolsó geoládája itt volt elrejtve, ezt kedvesem kereste meg, mivel én már legalább háromszor felderítettem. Amég ő felkutatta a kincset, engem egy egér foglalt le, én meg a közben mellénk ért turistákat, ahogy a bokorban négykézláb, mereven bámulva lassan közelítek egy zörgő fűcsomó, az egér felé. Végül épp csak egy pillanatra láthattam, mielőtt nagyot szökkenve eltűnt a szemem elől. Innen már végéhez közelített utunk, a másik felét, úgy döntöttünk meghagyjuk legközelebbre. Utunk Sukorón ért véget, és hogy hogy nem, ont egy cukrászda mellett. Így hát itt is meg kellett kóstolni a kínálatot, mielőtt jött a busz, és hazavitt minket.
2.nap: Velencei kerti-parti. Másnap kissé sajgó lábakkal ültünk autóba, és meg sem álltunk a nyaralóig ahol hatalmas kerti sütögetés vette kezdetét. Nem ragozom soká, fotók sem készültek, nem kívánom senki nyálmirigyeit fokozott elválasztásra ösztökélni, legyen elég annyi, hogy még most is alig győzök nyelni, ahogy visszagondolok a tengernyi finomságra. Ebéd után szükséges volt egy egészségügyi sétát tenni, sajnos elég alacsony hatásfokúra sikerült, igazából semmit sem könnyített leterhelt gyomromon, de erre talán magyarázat az is, hogy kedvenc cukrászdámat nyitva találtuk, és muszáj voltam elnyalogatni egy fagyit. (micsoda körmondatra sikeredett ez...) De legalább fotózhattam egy kicsit ismét, és kedvesem is megízlelhette a velencei érzést, ami igencsak tetszett neki.
3.nap: Irány Gödöllő. Utolsó nap Katán volt a sor, hogy mutasson valami szépet, én csatlakoztam hozzá, és a családjához. Gödöllőre mentünk megnéztük a kastélyt és a parkot is. Kérdem én: mire fel kérnek el 1800Ft-ot egy felnőtt jegyért? Dzsuvás csillárokat otthon is tudok bámulni, ha sikerül anyut lebeszélnem a takarításról pár hónapra. Szörnyen nagy volt a kosz odafent, de a kiállított képek, tárgyak igazán szépek voltak. Sajnos a fotózás tiltott volt így csak szóban tudom elmesélni mi a helyzet arra. Szép nagyon, de ne menjetek csak azért, hogy azt megnézzétek. A parkban volt egy geoláda, amit Imi, Kata öccse keresett meg, sajnos csak egy mikroláda volt logbook és mindenféle kincs nélkül. Csak a jelszó lett meg. De az legalább meglett. Visszafelé megálltunk a Gödöllő-Isaszegi arborétumban, ahol tettünk egy nagy sétát, és végre fotózhattam is kicsit, majd a séta végén Abony felé vettük az irányt. Itt még várt ránk egy igazán kiadós vacsora, majd padlógázzal (természetesen a szabályokat betartva! :P ) irány Karcag, hogy az utolsó vonatot még pont elcsípjük Debrecen felé. Szó mi szó, hajnali egyre már ágyba is kerültünk.
Hát így zárult számomra a 2011-es húsvét. Esemény dúsan, boldogan.