Coming soon

Következő túra: Nagyerdei séta, Téli tábor - Dinnyés

2010. július 27., kedd

Csergezán Kilátó

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, eddigi túráim közül ez volt a legcsodálatosabb. Nem is gondolná az ember, hogy Budapest bűzös forgatagától néhány kilométerre ilyen fantasztikus élményben lehet része. Mint általában, most is ketten vágtunk neki a túrának, így bizonyára a Tábortűz körül is szép történeteket hallhattok a mai napról.
Hol is kezdjem... A moszkvatérről villamos vitt minket Hűvösvölgyig, onnan busszal mentünk Nagykovácsiig. Az idő nem csak hogy kellemes, hanem tökéletes volt. Sütött a nap, mégsem volt forróság. A látvány pedig minden eddigit felülmúlt. A virágoktól tarka mező után zöldellő erdővel borított hegyen lassan átbukott a tejföl szerű felhőzet, és ahogy ereszkedett a völgy felé, el is tűnt. A lélegzetelállító látvány lebilincselt bennünket, percekig bámultuk mozdulatlanul, majd folytatva utunkat újra és újra meg kellett állnunk, mert nem tudtunk betelni a látvánnyal. Az előző Adventures-es túra útvonalát követtük egészen a kilátóig. Utunk során találtunk egy őrszolgálati terepjárót is, de az őrt sehol... pedig jól jött volna egy kis szakmázás. :) Az erdő csendjét csak a madarak dala törte meg, ami különös nyugalommal árasztotta el a fák alját. Az avarban csigák, bogarak, békák mozgolódtak, őket is érdeklődéssel, ha nem áhítattal figyeltük. Egyiküket másikukat még lencsevégre is kaptam. Felérve a kilátó tetejére, megpillantottam a világ legszebb tájképét. Velünk egy magasságban úszó, hosszan elnyúló felhőcsordát, ami alatt és fölött is el lehetett látni a horizont végéig. A felhők tetején megtörő fény nem egyszerű szivárványt produkált, a színek kavalkádja leírhatatlan, és sajnos a fotók még a töredékét sem képesek visszaadni. A kilátó után Budakeszi felé indultunk, tovább gyönyörködve a változatos táj csodáiban. Lepkék és békák százai, sáskák sok ezrei. Az idő kicsit borongósra fordult, de ez nem is baj, mert kiértünk az erdőből, és így nem sültünk meg. Oldalakat lehetne írni a túra minden centijéről, én még is lassan befejezem. Budakeszi előtt értünk a műútra, és vártuk a buszt... A mai nap egyetlen negatívuma az a bunkó sofőr volt, akinek nem volt kedve megállni a buszmegállóban, inkább kedvesen beintett nekünk, majd továbbhajtott. Nem baj, stoppoltunk, és sikerrel. Egy kedves fiatalember felvett minket, és bevitt Keszi központjáig. Itt úgy döntöttünk, felnézünk a Normafához, ám Peti lábai csak 15km-re vannak hitelesítve, így visszafordultunk, és hazajöttünk. A túra végén a GPS 15,0km-t mutatott. Így végződött ez a fantasztikus kirándulás, amit soha sem fogok elfelejteni, de még nagyon sokszor meg fogok ismételni.

Most pedig képek: (Klikk a képre a többiért)



Térkép:



És némi adat a GPS-nek is: KLIKK

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése