Ismét egy Krekács túra, és csak úgy mint a múltkori, ez is eseménydúsan telt. Lakatos László barlangászra emlékezett ma sok túrázó, aki fiatalon esett áldozatul veszélyes hobbijának, a barlangászatnak. Minden évben ezen a napon, szervezett csoportok számára ingyenesen látogatható Budapest két legismertebb idegenforgalmi barlangja, a Pál-völgyi-barlang és a Szemlő-hegyi-barlang. Egymástól nagyjából egy kilométerre vannak, különbözőségük még is hatalmas. Erre a túrára kedvesem is elkísért, aki most látta életében először ezeket a föld alatti csodákat...
Reggel negyed kilenckor volt találkozó a Batthiány téri HÉV végállomáson, innen két csoportban indultunk a Kolossy térre, majd onnan együtt a barlangokhoz. Időközben a tömegben feltünt három középiskolás tanárom is, és egy két ismerős arc, szintén gimiből. Jól egymásra csodálkoztunk. A Pál-völgyi kőfejtőben már számtalan ember várta a túrát. Közel kétszázan verődtünk össze. Indulás elött Dr. Dénes György, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat atyja mesélt nekünk a barlang szépségeiről, értékeiről, felfedezésének körülményeiről. Mivel sokan voltunk, előadása után két felé oszlottunk, egy idősebb és egy fiatalabb csoportra. Egyiket Gyuri bácsi, másikat Karcsi bácsi vezette. A nap folyamán volt szerencsém mindkét csapathoz becsatlakozni, és meg kell mondjam, Gyuri bácsi a maga 80+ évével és őszes hajával gyorsabban mozog a barlangban, mint én a futó pályán. A Pál-völgyi-barlang csodálatos. Sajnos képződményei a vandalizmus, a gyűjtögetés áldozataivá váltak, bár az idegenforgalmi szakasz messze eltörpül a lezárt részek mérete mellett, így az örök sötétség birodalmában még szép számmal akadnak különleges képződmények. Az 500m-es túra elvileg 60 perc alatt kényelmesen bejárható, nekünk még is sikerült közel két órán át lent bóklásznunk, és ez idő alatt számtalanszor villanhatott fel fényképezőgépem vakuja. Sajna barlangban fotózni nem könnyű, így nem sok képet tudok megmutatni.A második óra végén, mikor ismét napvilágra értünk, rövid szünet után (csak amég a vége is kiért) átmentünk a Szemlő-hegyi-barlanba, amely teljesen más mint az előző.
Gyuri bácsi itt is mesélt a kialakulásról, formakincseiről, ha valaki erre kíváncsi, bizonyosan talál leírást az interneten, de a legjobb ha fogja magát, és elmegy megnézni. A barlang belső falait mindenütt apró, borsó alakú aragonitok borítják, olyan hatást keltve, mintha éppen kifakadni vágyó rügyek lennének. Az ember pedig csak várja, várja, de sehogy sem indul virágzásnak a barlang. Pedig biztos nem a szárazság a gond. Nagyon is eláztam, amég odalent voltunk. Az itteni túra általáben 40 perc körüli, mi most nagyjából 60 percre húztuk el. A jó levegő igen vendégmarasztaló. Erről tanúskodik az a számtalan szék is, amit azoknak a tüdőbetegeknek hagytak lent, akik voltak olyan szerencsések, és az orvos barlang-kúrára utalta őket.
A második túra végén még megnéztük a barlang feletti bányászok, barlangászok emlék sírkertjét, rácsodálkoztunk a budapesti panorámára, majd apránként elbúcsúztunk egymástól. Mi kedvesemmel még ellátogattunk a Móricz Zsigmond körtérre, mert hamburger nélkül nem túra a túra. Mindeketten eléggé lefáradtunk, mert bár nem volt hosszú az út, az élmények elnyomtak bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése