Hát bizony... A mai túra Peti munkáját dícséri hiszen ő találta ki, hogy gyönyörködjünk egy kicsit a Dunakanyarban a Börzsönyi oldalból is. Hárman alkottuk ma a tömeget, Peti, öcsém Tomi, és jómagam. Kora reggel, a nap első sugaraival érkeztünk a Nyugati pályaudvarra, ahonnan vonatunk indult Nagymarosra. A vonat csurig volt túrázókkal, és egyéb csoportokkal is, akik nem lelték másban örömüket, mint a mobiltelefon-zenélésben és a hangoskodásban. Na bumm, jól indul ez a nap is. Szerencsére volt másik vagon, így nem zavartak sokáig. Megérkeztünk, leszáltunk, és elindultunk 12km-re tervezett túránkon. Petiék hamar rájöttek, hogy a 12 sok lesz, így olyan rövidre akarták zárni a túrát, amennyire csak lehet. Egyetlen célunk volt csupán, a Julianus kilátó, amit folyamatos felfelé emelkedő utunkon nagyon lassú tempóba, 1-2óra alatt el is értünk. Közben az igazi őszi erdő színei kényeztették retináinkat, és bár mind a hárman szemüveget hordunk, a látvány még félig meddig homályba veszve is gyönyörű volt. Mire felértünk a kilátóba, a nap is kisütött. Ez részben jó volt, mert adott egy kis meleget, de sajna megvilágította a túlparti párát is, így a panoráma nagyon homályos lett. De egy próbát megért! A forgalom igen nagy volt, rengetegen jöttek kirándulni, hiszen talán ez a hétvége volt az idei ősz utolsó napos hétvégéje. A kilátó mellett talátunk egy geoládát is. Sajnos vannak, akik akarva, akaratlanul elrontják ezt a remek játékot, és a relytekhely mellett fotóztatják magukat. 
Ez még nem baj, de ezeket a képeket, amin könnyűszerrel beazonosítható a relytekhely, feltöltik a netre, és innentől kezdve nem igényel nagy mágiát a kincs felkutatása. Szóval az ilyeneknek irgum-burgum, és a jeti kergesse meg őket legközelebb. Mert jeti igen is van, és tök cuki! :P A láda után már hazafelé vettük utunkat. közben nagyokat fotóztunk, és még egy videó is elkészült. Érthetetlen módon, az Őrmester által UTAKON generált nyomvonal a semmiben véget ért, azaz valóban úttalan utakon kellett megtalálnunk a helyes ösvényt. Ami nekem tetszett, de kezdem úgy érzni, ezzel egyedül vagyok a csapatomban. Még egy kilátót útba ejtettünk, a Gánti kilátóhelyet, ami prof. dr. Gánti Tibornak állít emléket. Az innen elénk táruló kilátás überelt minden eddigit. Azt hiszem bátran versenybe szállhat a világ legszebb látképei versenyen (PANORÁMA holnap). Még pár kilométer út várt ránk, jó néhány érdekességgel, amiket rendre le is fotóztunk, a képek között megtalájátok őket.
Utunk végén pont jött a vonat, felpattantunk rá, és hipp hopp a Nyugatiban voltunk. Innen irány a Móricz, mert megéheztünk, és jó hamburgert csak ott kapni. A GPS-t nézve 9.58km-es lett a túra. 3.36perc mozgási idő és 3.37perc ácsorgás mellett összesen 1.4km/h-s tempót diktáltunk. Azért ez nem teljesíthetetlen! Ebéd után elbúcsúztunk Petitől, majd hazafelé vettük utunkat. Ritka jó túra volt, sajnálom, hogy nem volt időm szólni jónéhány embernek. De ez most így alakult. Megyünk még vissza, hiszen jó pár ládát hagytunk ott, és jó néhány szépséget nem néztünk meg.
Most pedig a képek, és a videó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése