Igen, a Velencei-hegység már párszor terítéken volt, de ha egyszer olyan jó hely, és olyan közel van... :)És különben is, van ott pár geoláda, amit még nem fedeztünk fel (elégszer). Ismét arra felé vitt utunk és ha kiváncsi vagy a részletekre, katt tovább.
Találkozó/indulás: dec.5, 10.40 Népliget buszpu. (Cél: Pákozd, szövetkezeti vendéglő, 11.46)Érkezés: Valamikor sötétedés körül, vissza a Népligetre.
Táv: ~16km (Velence, Vörösmarty présházig megyünk)
Geoládák: GCBELL; GCINGO; GCANGE; GCVARZ; GCBENC
Csodálatos, szikrázó napsütésben telt a túra. Igaz, hiába hírdettem, csak egyedül vágtam neki a kilométereknek. Pákozdig rendben telt az út. Nyoma sem volt az ítéletidőnek. A buszról leszállva azonban megtapasztalhattam a hó-hideg-ónos eső fantasztikus hármasának nyomait. A látvány gyönyörű, az élmény felejthetetlen volt. Fehér jégpáncél borított mindent. Csúszkálva vágtam neki,messziről bizonyára úgy néztem ki, mint aki már délben elázott a szikrázó napsütés ellenére. Első állomásom, ahol előkerült a fényképező gép, a Bella-tó volt. A befolyó résznél gyönyörű alakzatokat formált a víz. Gyors fotózás, majdsietve ropogtattam tovább bakancsom alatt a havat. Az első geoláda a Bella-patak mentén volt, és sajnos nem tudtam megkeresni. Nagy volt a tömeg, és a víz nemes egyszerűséggel körbefolyta a célterületet megközelíthetetlenné téve a kincset. Sebaj, van még négy másik, gondoltam és tovább indultam. A házak végén az út kettéválik. Egyik felemegy tovább az Anikó-forráshoz, másik fele az ingókövek irányába. Az utóbbit választottam, és nem bántam meg. Gyönyörű fehér lepel borította a tájat. A fák, bokrok ágain az ónos eső jeget kézett, és ez a üveges borítás a gyönyörű napsütésben szebben szórta a szikrákat, mint bármelyik karácsonyi izzósor.
Nem győztem kattogtatni a fényképezőgépemet. Következett a második tervezett láda. Megis volt a helye, de a vastag hó megnehezítette a dolgomat, így hamar feladtam, ez sem lett meg. El is döntöttem, majd máskor, ha mások is lesznek, megkeresem. Az különben sem vicces, ha csak az én nyakamba hullik a hó keresés közben. Láda helyett lefotóztam a sziklákat pókháló szerűenborító jégpáncélt és indultam tovább. Nehéz volt betelni a látvánnyal, teljesen bele is felejtkeztem a nézelődésbe. Talán ennek tudható be, hogy egyszercsaka földön találtam magam. Na sebaj, "újratervezés" és indultam is tovább. A hóban mindenfelé nyomokvoltak. Őz, szarvas, disznó, fácán, nyúl járja a környéket. Illetve traktor, ember, kutya és ló is megfordult már párszor a területen. A következő kanyarban pata dobogást és bozót csörömpölés fogadoptt. Nosza, földrele, gépet elő. Pont ennyi időm volt, mielött két szarvas bika tört volna elő a dzsindzsásból. Pár méterre tőlem rohantak át az úton, két fotót sikerült róluk csinálni. Egy jármű elöl menekültek, lassan keltem fela kocsi útjából, így nyerve nekik értékes métereket. Következett az elmaradhatatlan repcemező, amit mindig végigfotózok, láttam már zöldben, sárgában, barnában, már csak a hófehér volt hátra. Ezúttal ezt is kipipálhattam. Végre beértem az erdőbe, igaz más úton, mint eddig, de csak pár száz méteren át tartott a másik csapás. Utána a patakpartjára keültem, ami rendületlenül csobogott, gyönyörű formákat hagyva maga után. A fehér hegyoldalak néhol mintha bombatámadás áldozatai lettek volna, a felsűrűsödő disznónyomokból ítélve aligha nem röfik túrták fel a területet, növénygumók után kutatva. A túloldalonsziklákbukkantak ki a fehér lepel alól, ezek is szinte könyörögtek, hogy fotózzam le őket. A nap már leszállóban volt, mire az Angelika-forráshoz értem. Itt már nem is kerestem a ládát, úgyis tudom hol van, csak a jelszó kellett volna, de majd legközelebb. Inkább egy pózer cinkével voltam elfoglalva, majd rövid ebéd, és indulás tovább. A nap szinte zuhant lefele, így kénytelen voltam rövidíteni az úton. A Meleg-hegy elött letéértem a zöld keresztre, ami levezetett Sukoróra, így kihagytam a maradék két ládát, ám egy gyönyörű erdei út vitt le a városkába. A buszmegállóban 11km-t mutatott Őrmester. Még volt egy órám a busz érkezéséig, így beültem a közeli Presszóba egy teára. Jött a busz, vitt egy nagy kört (Nadapfelé vitt Kápolnásnyékre) majd érkezés után tíz perccel megjött a vonat is. Igazán nincsokom panaszra, fantasztikus napom volt. Sajnálhatjátok, hogy nemjöttetek.
Nem győztem kattogtatni a fényképezőgépemet. Következett a második tervezett láda. Megis volt a helye, de a vastag hó megnehezítette a dolgomat, így hamar feladtam, ez sem lett meg. El is döntöttem, majd máskor, ha mások is lesznek, megkeresem. Az különben sem vicces, ha csak az én nyakamba hullik a hó keresés közben. Láda helyett lefotóztam a sziklákat pókháló szerűenborító jégpáncélt és indultam tovább. Nehéz volt betelni a látvánnyal, teljesen bele is felejtkeztem a nézelődésbe. Talán ennek tudható be, hogy egyszercsaka földön találtam magam. Na sebaj, "újratervezés" és indultam is tovább. A hóban mindenfelé nyomokvoltak. Őz, szarvas, disznó, fácán, nyúl járja a környéket. Illetve traktor, ember, kutya és ló is megfordult már párszor a területen. A következő kanyarban pata dobogást és bozót csörömpölés fogadoptt. Nosza, földrele, gépet elő. Pont ennyi időm volt, mielött két szarvas bika tört volna elő a dzsindzsásból. Pár méterre tőlem rohantak át az úton, két fotót sikerült róluk csinálni. Egy jármű elöl menekültek, lassan keltem fela kocsi útjából, így nyerve nekik értékes métereket. Következett az elmaradhatatlan repcemező, amit mindig végigfotózok, láttam már zöldben, sárgában, barnában, már csak a hófehér volt hátra. Ezúttal ezt is kipipálhattam. Végre beértem az erdőbe, igaz más úton, mint eddig, de csak pár száz méteren át tartott a másik csapás. Utána a patakpartjára keültem, ami rendületlenül csobogott, gyönyörű formákat hagyva maga után. A fehér hegyoldalak néhol mintha bombatámadás áldozatai lettek volna, a felsűrűsödő disznónyomokból ítélve aligha nem röfik túrták fel a területet, növénygumók után kutatva. A túloldalonsziklákbukkantak ki a fehér lepel alól, ezek is szinte könyörögtek, hogy fotózzam le őket. A nap már leszállóban volt, mire az Angelika-forráshoz értem. Itt már nem is kerestem a ládát, úgyis tudom hol van, csak a jelszó kellett volna, de majd legközelebb. Inkább egy pózer cinkével voltam elfoglalva, majd rövid ebéd, és indulás tovább. A nap szinte zuhant lefele, így kénytelen voltam rövidíteni az úton. A Meleg-hegy elött letéértem a zöld keresztre, ami levezetett Sukoróra, így kihagytam a maradék két ládát, ám egy gyönyörű erdei út vitt le a városkába. A buszmegállóban 11km-t mutatott Őrmester. Még volt egy órám a busz érkezéséig, így beültem a közeli Presszóba egy teára. Jött a busz, vitt egy nagy kört (Nadapfelé vitt Kápolnásnyékre) majd érkezés után tíz perccel megjött a vonat is. Igazán nincsokom panaszra, fantasztikus napom volt. Sajnálhatjátok, hogy nemjöttetek.
PANORÁMÁK: 1; 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9
Végül pedig egy "rajongói fotó":
balázs!!
VálaszTörlésha ennyire jó volt legközelebb megfontolandó h megyek...:d
gabros