Nyárbúcsúztató túra

Ideje: Augusztus 28
Útvonal: Dobogókő-Rám szakadék- Visegrád
Táv: ~18km
Szintkülönbség: ~(-500)+(+400)+(-500)m
Indulás: Aug.28 reggel 6.40 Árpádhíd, volán állomás (érkezés Esztergom autobusz állomásra 7.50, várakozás 20 perc) Dobogókő, hegytető állomásra 8.58-ra ér be a busz
Vissza út: Visegrád, Lepencefürdő megállóból az utolsó busz 19.55-kor indul. Hamarabb beérünk.
Tervezett Geoládák: GCRAMH, GCSzek, GCDISZ

Hmmm hol is kezdjem. Fáj a lábam! Ugyanakkor mérhetetlen nyugalom lett rajtam úrrá. Elmondhatom, kitúráztam magam. A szombati Dobogókő- Visegrád túrára nem Petivel mentem, hanem Bandival (ex-osztálytárs) és Andival (munkatárs az állatkertből). Bandi tapasztalt túrázó, számos teljesítménytúrán túl van, Andi viszont abszolút kezdőnek számított. Dobogókőre hamar felértünk, nem volt semmi gond az utazással, illetve Andi majdnem lekéste a buszt, de legalább egy kis futással melegített a túrára. Megérkezve csípős szél, és pazar kilátás fogadott bennünket, és igazából mindvégig elkísértek minket utunkon. A Thirring körúton kezdtünk, ahol óriási sziklaalakzatokban gyönyörködhettünk, majd másik útra térve a Rám-szikláig kutyagoltunk. A nedves, csúszós terep sokszor megtréfált bennünket, de ez nem szegte kedvünk. Az első igazi élmény a Rám-szikláról elénk táruló táj adta. Szavakba nehezen önthető, de a fotók is csak nehezen adják vissza, miben is volt részünk. Úgy terveztem, hogy három geoládát is megkeresünk, az első rejtés itt volt, sikeresen meg is találtuk. (Bandinak, és Andinak ez volt az első) Rám-szikla után irány a Rám szakadék. Csak hírét hallottuk eddig eme csodának, most testközelből is megtapasztalhattuk, milyen gyönyörű is, ez a Pilis mélyén fekvő csoda. Izgalmas, és lenyűgöző a patak vájta szakadék alján, néhol oldalán, farönkökön, köveken ugrándozva, korlátokon csimpaszkodva, létrákon csúszkálva végighaladni, majd fellélegezve kiérni a sziklák közül. Elfáradtunk, így hát megpihentünk. Ettünk, ittunk, majd megnéztük a közeli Kanitz György forrást és a Szentfa kápolnát. Innentől kezdve kezdődött az igazi túra. Következő állomásunk a Prédikálószék teteje, nagyjából 2km alatt emelkedtünk 500m-t, ami főleg Andi részéről, nem volt kis teljesítmény. A látvány itt is kárpótolt bennünket, mind útközben a Duna túlpartján tomboló vihar képe, mind a csúcson látható Dunakanyar. Itt is láda várt minket, amit rövid keresés után megtaláltunk. Sajnos a logbook elázott, így nem tudtuk beírni magunkat. Végre elindultunk lefelé. A Hubertus-háznál még egyszer rápillantottunk a Dunakanyarra, majd átléptünk egy kapun, ami magányosan állt az erdő közepén, körötte még csak nyoma sem volt kerítésnek. Kiértünk egy szerpentines részre, de nem volt kedvünk végigmenni rajta, így levágtuk. Csak azt nem vettük figyelembe, hogy a lejtő hirtelen függőleges fallá alakul, és az addigi gatyafékes lejutás könnyen zuhanásba mehetett volna át, ha nem tudunk megkapaszkodni néhány kiálló gyökérben. Végül is megúsztuk, és kiértünk a Disznó hegyre. Itt is láda várt ránk, és meg is találtuk az elég nyilvánvaló rejtekhelyet, ám a láda épp szabadságát tölti valahol, így vele nem találkoztunk. Cserébe virító őszi kikericsek hadát csodálhattuk meg, mielött egy utolsó nekiiramodással le nem értünk Visegrádra. Kb fél órát vártunk a buszra, majd indultunk hazafelé. Út közben átmentünk a Megyeri hídon, amire igyekeztünk nagyon rácsodálkozni, majd Újpesten betértünk a Donpepébe, és egy (két) pizza mellett beszéltük meg a nap eseményeit. Aztán siettünk haza, hiszen vasárnap is túra várt ránk... :)

Képek és videó: