Idén húsvétkor ismét a Velencei-hegység volt a célpont.
Csupán az útvonal tért el a megszokottól, de hát, ahogy a latin közmondás is
mondja: Varietas delectat, azaz a változatosság gyönyörködtet.
Családommal vágtam neki az „ismeretlennek”, ám mielőtt a
sűrűsödő lombok közé vetettük volna magunkat, még volt egy kis dolgunk a déli
part házai között, így először ott került elő a fényképező gép. Ha azt mondom
minden, de tényleg minden virágba borult, és tombol a tavasz, akkor nagyjából
leírtam a látottakat. Hihetetlen illat kavalkád fogadott bennünket. A
gyümölcsfák rogyásig tele apró virágaikkal, és a friss, zöld fűben száz szám
nyílik a gyöngyike. A virágágyás tavaszi színfoltjai, a tulipánok, nárciszok,
jácintok is ontják az illatukat, és egy két számomra ismeretlen virág is
megmutatta már színpompáját. Dolgunk végeztével, a túlpartnak vettük az irányt,
egészen Pákozdig. Azoknak akik már jártak arra, valószínűleg nem kell bemutatni
Piedone kocsmáját. Amolyan turistaközponttá kezdi kinőni magát, van már
biciklitároló, rendezett parkocska padokkal, és persze a sör örök forrása, a
kocsma. Innen idul néhány igen jelentős turistaút (sárga, piros +, zöld tanösvény,
kék kerékpárút) fel a hegyek közé, így
hát volt is forgalom most is. Az idő egyre borongósabbá vált, kis idő
elteltével el is eredt az eső, de készültünk, így nem zavart különösebben a
tavaszi csapadék. A sárga jelzést
választottuk, ami egy idő után beletorkollott a tanösvénybe (zöld tölgyfa
levél), és azon bolyongva, illetve jelöletlen ösvényekre le-letérve
sétálgattunk a vadonban. Tavaszi héricset és agárkosbort szerettem volna látni,
nem jött össze. Helyette végeláthatatlan tömegben törpe nőszirmok, gyöngyikék
és fekete kökörcsinek virítottak. Előkerültek a fényképező gépek, ritkán lát
ilyen sok szépet az ember. Kerülgetve a virágokat valahogy rákeveredtünk a
sárga háromszögre, ami elvezetett minket a Pandúr kőig. Csodaszép! Kér, hogy az
eső miatt csúszott és nem tudtuk megmászni. Tovább haladva szép sorban
előtűntek Pákozd ingókövei, és néhányuk alatt ott virított a tavaszi hérics is.
Mivel az eső egyre jobban esett, hazafelé vettük az irányt a piros kereszt
visszavitt minket a kocsihoz. Most kinézek az ablakon, és amennyire
égszakadást, földindulást ígértek mára a drága időjósok, olyan szépen süt a nap…
Ez disznóság! Most következzenek a képek, és boldog nyuszit mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése